A hazáért és a szabadságért

A "nyalka kuruc", Thököly Imre és II Rákóczi Ferenc emlékezete a 19., majd a 20. század viharos magyar történelmében igencsak megfakult, inkább valami távoli, meseszerű legendának tűnik a mai generáció szemében.

Pedig a magyar történelem egyik legszebb fejezetét írták vérrel, szenvedéssel, és hősiességgel.

Így hát a "Kuruc király" és a "Nagyságos fejedelem" emlékezete soha nem halványulhat el históriánk lapjain.

Lángoló hazaszeretetükön kívül is hagytak maguk után egy szellemiséget, ami előttük nem volt meg; amit haditeljesítményeikkel, áldozatkészségükkel és a kurucnak nevezett korszak dalaival, táncaival, katonáik révén ők teremtettek meg.

Ez a szellemiség lobogott később az Európa csataterein dicsőséget szerzett huszárjainkban, 1848/49 csataterein, 1914-ben Limanowánál, majd 1944-ben a tordai ütközetben és végül 1956-ban Budapest utcáin.

Ez a szellmiség, a kis nemzetek egyetlen megtartó ereje, a nacionalizmus, amely a mi népünk lelkében a kuruc tárogatók hangja mellett született meg.